Július 1-ével hatályba léptek a már sokat emlegetett családtámogatási lehetőségek (avagy Családvédelmi Akcióterv). Ezeket az internetről, sajtóból már igen jól ismerheti az is, akit egyébként nem érint - ha mást nem, a közösségi oldalakon megjelent cikkek alatti kommentháborúban megoszló álláspontokból...
Tényleg csak érintőlegesen a főbb intézkedések:
- babaváró támogatás
- jelzáloghitel-elengedés
- nagycsaládosok autóvásárlási támogatása
- családi otthonteremtési kedvezmény (csok) kibővítése
Ami a fenti támogatások esetén egyöntetű, hogy családos, gyermekvállaláshoz kötött juttatások, zömében a nagycsalád, 3, vagy akár mégtöbb gyerek vállalása esetén érvényesíthetők (vagy legalábbis nagyobb volumennel ekkor vehetők igénybe).
Talán ennyi embert és álláspontot megosztó rendelkezések még nem születtek, dezinformációkban dúskáló gyűlölködésektől az egymásra mutogatásig és hibáztatásig mindenről olvasni lehetett az elmúlt hetekben (hogy csak az (el)ismert autótesztelő-újságíró érdekesre sikeredett Dacia-jellemzését említsem meg...).
Egy valamiről viszont gyanúsan nem esik szó. Ezekről a támogatásokról, és azok feltételeiről (meghatározó jelleggel a gyermekvállalásról!) nagyon sok ember csak mint befektetésről értekezik, már arról is születtek kalkulációk, hogy ennek tükrében mennyire (nem) éri meg a gyermekvállalás, mennyit "nyer"(?!) vagy bukik rajta a szülőpáros, illetve mennyire jó "biznisz" ez az egész az előre kalkuláló pároknak. Na de könyörgöm, életekről, élő, érző emberpalántákról és azok későbbi életéről, sorsáról kell dönteni (amennyiben a gyermekvállalásban esetleg valóban egy ilyen támogatási lehetőség nyomna a latban). Ezzel szemben mintha egy jó üzleti lehetőségről, tőzsdei fogásról értekeznének...
Azonban még ezen túl is van valami: ezeket a gyermekeket hús-vér nők szülik meg. Ki így, ki úgy (mert minden szülés esete más és más, benne minden kockázat és komplikáció lehetőségével). Van, ahol már a gyermektervezés is problémákba ütközik, hiszen a meddőség napjainkban is jól ismert kihívás elé állíthatja a párokat, de ennél már meg sem ragadnék. Azonban egy nő egy-egy terhesség, szülés, majd az azt követő csecsemő táplálásával (ami ideális esetben akár aktív, hosszútávú szoptatás is lehet) egy-egy darabot használ el magából. (Elnézést a kifejezésért, aki átélte, érteni fogja:) "kopik." Néhány generációval korábban a nők még 6-10 gyermeket hoztak a világra, ez ma már a múlté, jelentős részü(n)k erre már nem volna képes. Rengeteg szülésnél közvetlen orvosi beavatkozás szükséges, ezzel életre szóló nyomokat hagyva az anyán, akár császármetszéssel végződve, melyből azért igen korlátozott, hogy egy nő hányat vállalhat (állapottól, későbbi felépüléstől függően 2-3 császáros baba a javasolt, optimális esetben akár 4-5 születésére is van példa).
Szóval végesek a lehetőségeink. Egy anyának már 2-3 gyermek világra hozatala is kockázatos, de mindenképpen kihívás lehet. Mégtöbb méginkább...
Nem szeretném, ha rólam szólna a történet, de megerősítésképpen saját példával is tudok szolgálni. Úgy alakult, hogy (bármi hasonló családtámogatási lehetőség előre megfontolt lehetősége nélkül) életmentő császármetszéssel segítették világra első gyermekünket. Ezt követően, különböző időkihagyásokkal (és köztes komplikációkkal...) még két gyönyörű és egészséges gyermekünk született, akiket szintén a császármetszés lehetőségének köszönhetünk. A 3. már nem volt komplikáció-mentes, egy esetleges következő baba érkezése újabb rizikókat tartogatna... Viszont mindez még korábban (a hitel-jóváírási lehetőség előtt) történt, így aztán rájuk mindezt már nem érvényesíthettük. (Jóllehet, különböző megfontolásokból a CSOK, és további támogatásokkal sem fogunk (tudni) élni. Természetesen ez mit sem csorbít az értük érzett boldogságunkon és szeretetünkön.) Korunknál és eredeti elképzeléseinknél fogva felmerülhet még akár 4. gyermek vállalása is... (Mindezt már az "új rendszerben", a családtám. lehetőségek ismeretében.) De egy biztos: ebben a döntésben érzelmi oldalról garantáltan nem bármiféle anyagi juttatás lehetősége, racionális oldalról pedig kétségtelenül - általam is nagyra becsült, jó szakembernek tartott - orvosom szava fog dönteni.
De vajon hány anya lehet még hasonló szerepben? Szeretnének is gyermeket, de nem lehet. Vagy mert eleve nem, vagy mert már nem. Az érzelmi és más döntéseken túl kénytelenek saját testi "képességeikkel" is számolni, biztosan sokan vannak már, akiket orvos tart vissza (nyilván megalapozott döntés szerint) egy (további) gyermek vállalásától. És miközben ezen évődnek, a fejük felett más emberek a gyermekszámról, mint statisztikai adatról és támogatási alapról vitatkoznak.
Ébresztő, emberek! Ebben a "befektetésben" az édesanyák a saját bőrüket viszik a vásárra!
